Egy év Japánban

Nemtom mióta halogatom, de az a lényeg végre leirom...

Szóval találkoztam a helyi Rotary klub vezetőjének a családjával és velük elmentünk Kanazawába megnézni néhány látványosságot.

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300162.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300164.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300165.jpg

Az egy órás kocsikázás után megérkeztünk Kanazawába ami úgy 2x akkora mint Fukui (ergó 4x akkora mint Kecskemét ) ahol hosszas bolyongás után megérkeztünk az első látványossághoz a kortárs múzeumhoz, ami magában is egy elborult kinézetű épület, hát még ami a belsejében várt ránk: Volt itt minden, szentjánosbogarakból felépitett ruha, nagyonmodern festmények és fényképek, videók, szobrok, és különböző dolgokat jelképező szobák (pl. egy szoba amit úgy csináltak meg mintha egy medence lenne és egy üveggel zárták le a medencét és az azt körülölelő szobát, amibe vizet raktak, igy ha a medence alsó részébe beléptél az felülről olyan volt mintha a vizben sétálnál)

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300167.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300166.jpg

Itt végezve elmentünk megnézni a helyi várat. Fúú na ez nemsemmi volt főleg arra tekintettel hogy eddig nem jártam japán várban. Hát ja szép nagyon nem csalódtam :D

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300171.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300173.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300175.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300177.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300180.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300181.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300185.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300192.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300195.jpg

Aztán egy ebéd után (fincsi zöldtea fagyi hmmm :D) el a túra  utolsó állomására a közeli parkba, ammi a legszebb (és legnagyobb) ilyen park Japánban.

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300196.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300198.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300201.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300203.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5300206.jpg

Hát ezután hazamentünk, a vacsorát az ő házukban ettem, közben pedig elmondtam nekik a véleményemet a Japánban töltött eddigi időmről. Azt mondták hogy nem volt eddig olyan itt aki élvezte volna azt hogy itt lehet igy örülnek és hogy szivesen várnak majd vissza késöbb is (wtf??) mindenesetre örültem nagyon. Az hogy birnak az leginkább a különböző kiadásaim fedezésében nyilvánul meg úgyhogy én már rájöttem hogy bőven megéri jóba lenni a Rotary clubbal (ingyen vonat, ingyen belépő, a Nara-ba való utazás diját is kifizették helyettem :D )

ui. Egyébként a rotary-m vezetőjének egy klinikája/kórháza van, nem kicsi és mégis magánkézben van ezért nem tudom hogy is kellene nevezni. Mindenesetre nagyon király minden autómata, számitógépek mindenhol. Mondjuk pár napra rá ki is próbálhattam hogy milyen is hiszen itt vizsgáltak meg mikor beteg voltam. 

VÁáá  Na végre tudok irni. 

Mostanra végre történt egy csomó minden. Ugye végre elkedődött a szünet, aminek nagyon örülünk, elmentem szórakozni külföldiekkel Fukuiban, ehéten kihasználtam hogy van itt egy PS3, 25.én szülinapom volt, 26.ikán meg elmentünk Nara-ba cserediákostemplombanalvós mókázásra. Tegnap hazajöttem, rekordhosszút alludtam, ma meg irok, irok, kéne valamit csinálni április legelején, utána Tokyo 3.ikán waaooowww

Huhh... ezek többségéről még ma. Meg az a k. Kanazawa is hogy mindig elfelejtem...

Mostmár mindhárom csere-családnál éltem, igy leirhatom a véleményem a 3 különböző életstilusról amit megismerhettem

Az első családommal (Sasaki család) alakult ki a legjobb kapcsolat velük folyamatosan tartom a kapcsolatot (pl. ma megyek el velük vacsorázni), ezt én annak tulajdonitom, hogy ők voltak azok akik tényleg az elejétől fogva úgy kezeltek mintha családtag lennék, és ez nagy szó, nem csak  Japánban de bárhol másutt is ritka az ilyen. Persze az elején nehéz volt velük élni hisz nem értettem egy szót se, mégis megértettük egymást :) Mindennap beszélgettünk, filmet néztünk, stb. szóval tényleg nagyon jó élmény volt. Volt itt két testvérem de a srác egyetemen volt (van) a lány meg dolgozik és vele sem beszéltem túl sokat.

A második család (Sugita család) már kicsit komplikáltabb volt. A hely nagyon jó volt, nagy szoba, tv, minden, de az ő életstilusok nem könnyitette meg a dolgomat. Nagyon hagyományörzők voltak, amit nem gondoltam volna, hiszen egy modern stilusú házban laktak. Nagyon segitőkészek voltak, az próbáltak velem beszélgetni, ilyenek, de sajnos végig azt éreztem hogy ezt ők kötelező feladatként teljesitik (hiszen a lányuk is külföldön van). Nem is igazán lettem velük családias. Ennek a hiánya akkor tűnt fel amikor találkoztam a régi családdal és már 5 perc után sokkal belsőségesebb témákról beszéltünk mint Sugita san-éknál bármikor. Ezen kivül néha itt volt egy "nővérem" akivel összebarátkoztam meg egy "uncsitesóm" is akikkel jól éreztük magunkat. Az előbb emlitett hagyományörzőség és a szigorúság problémája a mindennapi dolgokban került elő: Nem ihattam állva, nem volt szabad otthagynom maradékot a kajából, és ezer egyéb olyan dolog amikhez hozzászokik az ember, de én nagyon utáltam. Azért úgy gondolom bajom nem lesz belőle hogy ilyenekhez is hozzászoktam, és volt itt egy olyan pluszpont amit muszáj megjegyeznem: KOTATSU!!! :D

A harmadik családról (Ohashi család) tudok természetesen a legkevesebbet mesélni, mivel még csak egy hete lakom itt. Ám ezidő alatt is feltűnnek dolgok az embernek. A legfurább dolog a gyerekek. Van három gyerek akik körül az egyiket karate révén ismerek is, és nem igazán beszélnek velem. Ennek az okát nem tudom még, lehet hogy az ilyen antipatikus nekik hogy valaki együtt él velük, bár ahogy láttam nem igazán beszélnek egyébként sem, most sem hallok pl semmi zajt a szobámon kivülről pedig nem vastag a fal (tradicionális japán ház :D) A szülők és a nagyszülők (ugye eggyüttél a család) viszont aranyosak, és próbálnak engem elszórakoztatni, beszélgetni velem ilyenek. Ami nagyon király dolog az az hogy a családfő megszervezi nekem hogy lássam Tokyo-t, nem is sokára ráadásul. A szabályok tekintetében nagy felüdülés itt élni, nem egy szigorú család semmilyen tekintetben. Ennek örömére, és emléket állitva az előző családnak, ha csak tehetem állva iszok :D. Egyébként a nagymama szobájában lakom, jó kis szoba csak az a gond hogy tele van az ő cuccaival igy nemigen tudok hova pakolni sajnos :D

Ezeket gondolom a családaimról nemtudom a harmadikról való véleményem mennyire változik majd még meg.

Hát igen. Sajnos ez a hét nem épp a legjobb az ittlétem ideje alatt, hiszen sikerült egy jó kis kórságot elkapnom aminek következtében az egész hetet ágyban töltöttem... volna, ha nem gondolják épp úgy hogy ez a hét a legmegfelelőbb arra hogy fogadócsaládot váltson az ember...

 Hát akkor kezdve az elején, múlthéten elmentem Kanazawába, és nagyon sok érdekes dolgot láttam, azoonban hűvös volt és fújt a szél. Aznap még semmi problémám nem volt, de a szokásos előjelek igy utólag visszanézve megvoltak, én ugyanis olyankor kicsit mindig ingerültebb vagyok, és társasozás közben, tök rosszul fogadtam azt hogy veszitek (ami egyébként tényleg nem jellemző rám).

Másnap suli, már nem vagyok a toppon, de valami mazochista kényszernek köszönhetően ráveszem magam hogy elmenjek még karatézni is, majd ott 2 órán keresztül szenvedjek. Ekkor már kivoltam, láz, kiszáradás minden... Hazamegyek és realizálnom kellett hogy basszus nem otthon vagyok itt nem fog Anya egyből gyógyszert keresni, vagy orvoshoz vinni. Igy tehát vártam hogy hazaérjenek, kértem gyógyszert, nem volt valami hatásoss majd elmentem aludni... 

Egy órát sem sikerült aludnom, hányinger, rosszullét, láz kergetett egész éjszaka, reggelre teljesen készen voltam. Lementem a nappaliba és vártam hogy valaki felkeljen. Amikor végre felkelt az "anyuka" akkor mondtam hogy nagyon rosszul vagyok, megkérdeztem nincs-e lázam. Ugye otthon elősször megfogják az ember buksiját hogy nem forró-e. Na ez persze fizikaii kontaktus úgyhogy Japánban ilyet nem csinálnak, úgyhogy lázmérés: 38,8. Na mondom jólvan akkor asszem uzsgyi orvoshoz. El is mentünk egy 2 órával késöbb.

Na amint megérkeztünk én onnantól teljesen biztonságban éreztem magam. Eleve egy gyönyörű tiszta klinikára mentünk, hiszen a Rotary klubom vezetője egy kórház vezetője is (és vagy tulajdonosa, nem tudom biztosan) igy ők láttak el. Namost otthon mi van? Megnézik az ember torkát, a szivhangot ilyesmik, és megállapitják mi van az általános jelekből és tapasztalatból a problémát. Itt viszont azzal keezdtük hogy egy vizeletmintát kellett adnom (életembe nem adtam még) majd egy általános vizsgálat ahol többek közt megállapitották hogy ki vagyok kicsit száradva. Igy hát infúzión, belém nyomattak 500 ml folyadékot, és közben vért is vettek tőlem. Miután másfél órán keresztül áramlott a testembe az életet adó viz, az egyéb vizsgálatok is végetértek. Kiderült hogy torokgyulladásom van meg még valami más amit nem értettem meg (angolul sem, nem csak japánul). Ott helyben megkaptam a gyógyszert, és már csak a gyógyulás várt reám otthon.

Mig nem a következő reggel bejön a  szobámba a host apuka, (hálát adtam a szerencsémnek hogy az előző este titokban felhozott kaja csomagolását elrejtettem a kotatsu-ba XD) és elmondja hogy most hivott a következő család hogy 3 hónapot szeretnének velem lenni, igy most hétvégén költözöm. Kábán elmotyogtam egy miafaszomat és arra gondoltam hogy ezek se tudtak volna jobb időpontot választani. Igy hát full betegen összepakoltam, és próbáltam minél jobban lenni a váltásra (3 napom volt rá). 

Igy tegnap családot váltottam. Megcsináltuk a szobámat, beszélni csak keveset beszéltünk, én sajnos még mindig beteg vagyok igy a szobámban fekszem leginkább. Van 3 gyerek ők is biztos jófejek meg ugye az egyiküket ismerek karate által, de ilyen félősek... Annyira szivesen mentem volna azokhoz akikhez eredetileg mentem volna. Ugye ott volt két korombéli srác akikkel már összebarátkoztam... 

Na mindegy ez van, ez a család is biztos érekes lesz, sőt ha mindenigaz utazni is fogok velük, igy várom az új fejleményeket az ő ügyükben is, meg meg kellene már gyógyulni lassan. :)

A cimben leirt érzést kifejező mondat magyarra forditva a következő:

-ÁÁÁÁÁ (bazze*) ma is hullafáradt (avagy álmos) vagyok!!!!- A következő mondatot úgy reggel 9-körül a suliban minden 5-ik percben kimondtam, vagy legalább gondoltam.

Ez némileg a saját hülyeségemből adódik másrészt meg abból hogy hazajött a nővérem, meg egy kereszttestvér (WTF? mint kiderült minden évben itt lakik egy hetet vagy többet a nagyobb szünetekben). Az eleddig ismeretlen srác nagy arc, jól elvagyunk (természetesen 23 éves körül van XD) Minden nap társasozunk, avagy ...

MONSTER HUNTER !!! Bezony eljutott hozzám is a Japánban oly naggyá fakadt őrület. Ez egy játék amiben nagy szörnyeket kell levadászni más emberekkel csapatba verrődve. PSP-s játék tehát hordozható. Namost Japánban a hordozhatóság oda fajult hogy a játékosok beülnek egy kávézóba vagy mekibe vagy valami ilyen helyre és 3-4 órán át nyomatják miközben vesznek egy kólát vagy valamit. Vannak olyan helyek ahol erre reagálva nem engedélyezik a játékot, másutt meg hirdetik hogy ide lehet jönni kapnak a játékosok bónuszokat. Szal vicces. Na szóval erre tanitottak meg (persze full japán a game XD)

Igy hosszúra nyúltak az éjszakák aminek ugye megvan a bőjtje (úgyis most böjt időszak van nem? :D), igy hát a suliban az első két órát rend szerint átalszom, és a többiben sem vagyok túl aktiv...

Hát aztán ezeken kivül Aurelie meghivott egy karaoke-ra pár gaijinnel** akiket a japánórán ismert meg. Ennek örültem, a legtöbbük angolt tanit a japánoknak egy éven át (15000-nél is több külfölfi tanit angolt japánban...) de van pl. egy srác akinek az apja japán és mivel a nővére angolt tanit itt, igy egyetem előtt egy évet eliszik eldolgozgat Japánban. Na szóval volt beszédtéma bőven, a legjobb az volt hogy én tudtam a huszonx évesek közül is a legjobban japánul ami, szó mi szó, jólesett az egómnak :D

Aztán ma meg tettem egy kirándulást a gyönyöjűű Kanazawába, ahol várakkal, és egyéb látnivalókkal gazdagodott a fényképrepertoárom. Azt majd next time, addig is

Ja' mata nee, Gery***

*magyarosra véve a dolgokat (kötőszó rulz! :D)

**külföldi japánul, igy kicsit sértő mert szabadon forditva ennyit tesz: Más, külső ember. Ha idősebbel, vagy olyannal beszélsz aki tudja hogy érted amit mond az hozzáteszi hogy ország, tehát "másik ország embere"(gaikokujin)

*** J-dzs-t jelent, az y-pedig j-t. Angol átirással irom a japán szavakat (ma éppen XD...), jelentése meg: Hát akkor, a mielőbbi viszontlátásra. Na jó nem is : Csá, majd még (talizunk) ugye!

Hát az egész úgy kezdődött hogy egyik nap felhivtam Joao-t (ALIAS B.R.A.Z.I.L), hogy nem tud-e valami gyűlésről a közeljövőben.

Fel is vázolnám a beszélgetés folyamát:

- Hali! Gergő vagyok (ALIAS G.E.R.Y)  

- OH háj

- Te figyu, nem tudod van e valami gyűlés a közeljövőben? 

- Hát figyelj én most nem nagyon tudom, mert itt vagyok már lassan egy hete Tokyo-ban (ALIAS TOKYO!!!!!!!!!!!!!) szal nem vagyok biztos benne, de mintha (na itt már kivoltam :D,) az Oszaka Universal Studios-ba mennének páran (EEEEEEEEEEEEEEEEEEE?!?!?!?!?!)

Szóval tudomást szereztem a dologról, meg is beszéltem hogy akkor én is megyek. Most nem volt vonatkeresgélés, egyszerű dolgom volt. Azért az út még unalmas persze nem volt, a tájról le se tudtam venni a szemem.

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300040-1.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300041-1.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300043-1.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300045-1.jpg

A minőségükért természetesen elnézést de nem volt időm, a vonaton mert a vonat gyors, a tömegben meg fényhiány volt, és nem volt időm állitgatni mert egyből ment a vonatom (nem késnek a vonatok igy simán lehet hogy 3 perccel késöbb induló vonatra szól az átszállás)

Aztán megérkeztem az USJ-hez amit egy hihetetlen méretű hotel vett körbe (meg néhány bevásárló központ)

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300046-1.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300047-1.jpg

Játékterem :D :D :D 

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300048-1.jpg

Bal oldalt a legkirályabb ritmusjáték, japán szertartási dobnak kinéző dobon kell a zenére dobolni néha olyan hihetetlen sebességben hogy azt is alig látod mit kellene dobolnod királyság!!! :D

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300049-1.jpg

Aztán bementünk WÁÁÁOW

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300050-1.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300051-1.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300052-1.jpg

Asta (ALIAS D.U.T.C.H (Hollandia)) valami rózsaszin szőrös izével :D

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300053-1.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300055-1.jpg

Húú Terminátor 2 XD JEe

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300056-1.jpg

Aztán miután kicsit körbenéztünk be is álltunk a sorba a fenntebb látható igen félelmetes hullámvasúthoz. Aztán vártunk. Meg még egy keveset. Egy röpke másfél órás várakozás után ( februárban, pénteken, munkanapon hmm... Mi lehet itt nyáron, hétvégén???)

Persze halálfélelem, izgalom, stb. Óriási élmény volt egy kicsi problémával, mivel le kellett venni a szemüvegem igy nem egészen működött a magasságérzetem,ez plusz a sebesség összekeverve egy eléggé érdekes képi élményt adott... 

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300057-1.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300058-1.jpg

Kipróbáltunk még jópár hihetetlen király dolgot pl. a Pókember 3D-s vasútját amiben amellett hogy egy városnak kinéző berlangrendszeren végigvasutaztál és közben a szemüvegeden keresztül egy 3D-s párbaj részese lehettél VÁÁ BÜNTEET!

Sikerült okos fejet vágnom  persze :D jobb felső sarok XD

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300063-1.jpg

Volt méég Jurassic Park látogatás fröccsenős hajós túrával, dinókkal

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300065-1.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300066-1.jpg

Apa: Innen jött a bodega szavunk? 

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4300067-1.jpg

Volt vissza a jövőbe kirándulás is,ez egy 3d-s mozit jelentett ahol az autó amibennézted a filmet mozgott, a pókember után ez nem volt annyira nagy élmény sajna :D

Még egy kép a jelképét jelentő Universal Földgömbről, meg arról hogy a fényképezésnél hogy hagytuk a cuccainkat :D

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5010069-1.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5010076-1.jpg

vajon ezt bárhol másutt meg lehetne tenni ? Erősen kétlem :D Az a baj már hozzászoktam ehhez... Fűű mi lesz ha hazaérek......

Aztán el gyorsan a közeli Hard Rock Café Japan-ba ( hehehee :D) és ott vacsi, pólónézés (csak nézés mert mindenki elköltötte addigra a pénzét az ATM meg persze csak japán kártyát fogadott el...) majd haza az utolsó vonattal 

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5010078-1.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5010080.jpg

Ugye elmentünk megint a közeli tengerpartra. Most más részeit is megnéztük, szóval érdekes volt megint.

Az útról:

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090101.jpg

ragyogó napsütés miatt rossz lett a kép... (február eleje...)

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090103.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090104.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090105.jpg

Rákok

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090106.jpg

Sziget+Tenger

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090108.jpg

A host mamám meg a host unokaöcséim :D :

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090110.jpg

Japános:

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090111.jpg

Fák:

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090112.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090113.jpg

Hid

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090115.jpg

Tori kanjival aminek az értelmét már elfelejtettem...

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090116.jpg 

Szóval ez egy szent sziget, úgy tartják itt szokott aludni az (/egy) isten, és ha akarsz valamit akkor a szentélye előtt lévő japán harangot (a nevét nem tudom...) meg kell kongatni és akkor felébred a pihenőjéből :D

Túra a szigeten:

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090117.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090118.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090119.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090120.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090121.jpg

Ez a szentélye

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090122.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090123.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090124.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090125.jpg

Nem vagyok görbe csak meghajlok éppen :D A szertartás (már ha lehet annak nevezni abból áll hogy megkongatjuk majd 2 taps meghajlás :

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090126.jpg

Hát akkor jöjjenek a képek:

    Suli

Hóesés (alig van hó, állitólag ilyen még nem is nagyon volt sose...)

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5100133.jpg

A menza, amiről csak a  kiadórészt lehet látni...

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5130160.jpg

Campus

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5130159.jpg

A suli "szentélye" (itt gyakorolják a zazen-t)

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5130158.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5130157.jpg

A "büfé"

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5130156.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5130154.jpg

A karate öltöző elött ( mint látható a japánok tényleg hordanak maszkot ha meg vannak fázva!)

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5100132.jpg

    Sielés

Ryozo és Kenji (liftezünk)

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5110134.jpg

Lift meg fenyők :D

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5110135.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5110136.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5110137.jpg

Ebéd közben

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5110139.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5110140.jpg

Ilyen kép már úgyis rég volt XD

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5110141.jpg

Vissza a sieléshez

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5110142.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5110144.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5110145.jpg

Hol az egyik hol a másik bújik el...

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5110146.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5110147.jpg

Nem semmi a hely azért:

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5110149.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5110153.jpg

    Bevásárlóközpont

március 3.a a lányok napja (ezenkivül a babák napja is) ennek a legjellegzetesebb jele a mindenhol árult császár és császárné babák környezetükkel együtt.

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090087.jpg

Khm... POKÉMON! Szerezd meg hát miiiinnd Jee-ee 

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090088.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090089.jpg

elnézést ez elmosódott...

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090091.jpg

Airguitar PRO!!! Nem is értem ez eddig hogy maradhatott ki az életemből!

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090094.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090095.jpg

Mert bizony ilyen is van

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090096.jp

Ha lenne pogácsa akkor aztmondanám hogy jobb is mint az otthoni de igy, a PésP a nyerő :D

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090097.jpg

Játékterem, itt játszik kicsi,s nagy japán gyermek

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090098.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P5090100.jpg

A tengeri túrát meg majd legközelebb!

Ma éjjel feltöltöm a képeket Oszakáról... meg amik ehhez a poszthoz kellenek... Igen, az új fénykjépezőgéppel egy éjszakába tellik ennyi képet felrakni. Már rájöttem hogy érdemes a képminőséget levenni...

Aztán mi van velem... :D

Elősszöris, múlthéten kiderült hogy a 3.ik családom más lesz mint akiik eredetileg lettek volna. Ez kár mert őket vártam a leginkább. Helyettük viszont egy még érdekesebb családba fogok kerülni, az egyik karatéstársam  házába! Szal az már tuti hogy érdekes lesz, de akkoris sajnálom hogy a másik családhoz nem megyek, már tökre összehaverkodtam az ott élő sráccal.

Aztán, a hétvégén elmentünk találkozni a host-unokaöcsémékkel, mert valami versenyen helyezést ért el és ezért jutalmat mentünk venni neki. Ez tökéletesen alkalmas volt pár kép készitésére a bevásárlóközpontról, aztán a játéküzletbe érvén a pénztárcám csökkentésére is... Mertogy van itt minden amiről nem is gondolná az ember hogy álmodik, de amint meglátja nehéz otthagyni... 2 modellt vettem, meg kitűzőt (ami a cserediákság kötelező kelléke) és igy is mennyi mindent hagytam ott :D

Ezután mivel olyan szép idő volt aznap (nem vicc amúgy... február 14.e lágy szellők ragyogó napsütés...) kiruccantunk a tengerhez. Újabb részeit néztük meg a hiresebb kikötőnek itt is pár fotót sikerült kattintanom.

Aztán kicsit pihi, filmek, kotatsu, gyorskaja, majd hétfő, suli, karate...

Másnap azonban újabb túra várt rám! Kedden ugyanis a sulival sielni mentünk! Innen egy órányiravan a sipálya, és egy napot 12000 ftért sieltünk (Hihetetlen hogy ha a annyi lenne a ft mint amikor kimentem akkor ez 7500 ft lenne...)

Aztán suliban újra, tanulás, alvás, semmittevés. Jövőhéten teszthét úgyhogy no school. Ilyen se volt még sose örülök a dolgozatoknak XD. Igazából nemis nagyon mondom nekik hogy nem leszek mert sajnálom őket hogy ők tesztet irnak én meg majd itthon leszek :D

Holnap történelmi nap lesz ugyanis sose mentem még szombaton karatéra, de mivel karate után Kenji-b(v*)el hülyülni fogunk.

Holnap ha hazajöttem ide a képeket felrakom. Oszakáról meg majd a jövőheti "szünetben" irok.

* A japánok nem tudnak különbséget tenni a b és a v között, csakúgy mint az l és az r között sem. Vicces de sokszor inkább szomorú, hogy veranda helyett beranda, visual-kei helyett bisuaru-kei (japán rockzenei irányzat), roast chicken helyett loast-okkal találkozik az ember.

Jaj még egy volt valentin nap is. Ez hihetetlen vicces... A lányok adnak csokit a fiúknak... :D komoly... Van egyrészt a szerelmet jelképeező csoki, de alapvetően minden fiú kap csokit nem szerelmi jelképként is :D

Na szép... Ez nem jelent meg pediig megirtam... 

Hát vannak dolgok amikről lehet irni Japánban!

Mostmár úgy érzem beilleszkedtem az itteni életembe. A dolgok amik eddig frusztrálóan hatottak rám már nem is érdekelnek, csak azt érzem milyen szerencsés vagyok hogy jól érzem magam itt. A mindennapokban az órákon hallgatom a tanárokat, ha megértem őket jegyzetelek is, ha nem, tanulom a jeleket, meg még pár plusz dolgot amiknek hasznát vehetem majd ha hazaértem.

Ezenkivül a kedvenc dalaimat forditom le magamnak (japán dalok) küzdök egy mangával, filmezek, nemsokára találkozom az előző családommal (, már a telefonban észrevettem hogy egy hónap alatt mennyit tanultam, mindent megértettem amit mondott).

Most csütörtökig nincs sulim, úgyhogy van időm pihenni kicsit (ugyanis a mindennapokat este megspékelem filmnézéssel és emiatt kicsit  keveset alszom, meg pénteken elmentem USJ-be amiről majd irok nemsokára)

Van pár dolog amikre rá kellett jönnöm... A japán lányokat nem lehet felcsipni... a korombelieket...egyszerűen nem. Ez hosszas vizsgálódás eredménye, egyik kisérlet gázabb volt mint a másik... 13 évesen volt ilyesmi otthon. Egy-két embernek van csak bnője, de a többség nem is beszél lányokkal. Ekkor jön a külföldi aki nem próbál 3 hónapon át udvarolni... elege is lett.

Egyik szeretett  időtöltésemmé vált A közeli kisboltban átnézni az újségkinálatot anélkül hogy bármit is vennék, csakúgy mint ahogy legtöbb japán teszi.

Más: Vannak elhanyagolt dolgaim amiket nem kéne elhanyagolnom :) Igen egyrészt a blogirásra gondolok, de ezen kivül van meg a japán rotarynak kellene küldenem levelet vagy reportot arról mi van itt... Ezt nem túl szerencsés elhanyagolnom... HOLNAP feltétlen irok egy e-mailt... XD

Következőkben a meglepetés Universal Studios Japan túrámat fogom leirni. Óriási volt.

Pár kép:

A családom ebédlője

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4270025.jpg

Kutyák

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4270027.jpg

Töriórán

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4270027.jpg

Japán évfolyamtársak

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4270033.jpg