Mostmár mindhárom csere-családnál éltem, igy leirhatom a véleményem a 3 különböző életstilusról amit megismerhettem

Az első családommal (Sasaki család) alakult ki a legjobb kapcsolat velük folyamatosan tartom a kapcsolatot (pl. ma megyek el velük vacsorázni), ezt én annak tulajdonitom, hogy ők voltak azok akik tényleg az elejétől fogva úgy kezeltek mintha családtag lennék, és ez nagy szó, nem csak  Japánban de bárhol másutt is ritka az ilyen. Persze az elején nehéz volt velük élni hisz nem értettem egy szót se, mégis megértettük egymást :) Mindennap beszélgettünk, filmet néztünk, stb. szóval tényleg nagyon jó élmény volt. Volt itt két testvérem de a srác egyetemen volt (van) a lány meg dolgozik és vele sem beszéltem túl sokat.

A második család (Sugita család) már kicsit komplikáltabb volt. A hely nagyon jó volt, nagy szoba, tv, minden, de az ő életstilusok nem könnyitette meg a dolgomat. Nagyon hagyományörzők voltak, amit nem gondoltam volna, hiszen egy modern stilusú házban laktak. Nagyon segitőkészek voltak, az próbáltak velem beszélgetni, ilyenek, de sajnos végig azt éreztem hogy ezt ők kötelező feladatként teljesitik (hiszen a lányuk is külföldön van). Nem is igazán lettem velük családias. Ennek a hiánya akkor tűnt fel amikor találkoztam a régi családdal és már 5 perc után sokkal belsőségesebb témákról beszéltünk mint Sugita san-éknál bármikor. Ezen kivül néha itt volt egy "nővérem" akivel összebarátkoztam meg egy "uncsitesóm" is akikkel jól éreztük magunkat. Az előbb emlitett hagyományörzőség és a szigorúság problémája a mindennapi dolgokban került elő: Nem ihattam állva, nem volt szabad otthagynom maradékot a kajából, és ezer egyéb olyan dolog amikhez hozzászokik az ember, de én nagyon utáltam. Azért úgy gondolom bajom nem lesz belőle hogy ilyenekhez is hozzászoktam, és volt itt egy olyan pluszpont amit muszáj megjegyeznem: KOTATSU!!! :D

A harmadik családról (Ohashi család) tudok természetesen a legkevesebbet mesélni, mivel még csak egy hete lakom itt. Ám ezidő alatt is feltűnnek dolgok az embernek. A legfurább dolog a gyerekek. Van három gyerek akik körül az egyiket karate révén ismerek is, és nem igazán beszélnek velem. Ennek az okát nem tudom még, lehet hogy az ilyen antipatikus nekik hogy valaki együtt él velük, bár ahogy láttam nem igazán beszélnek egyébként sem, most sem hallok pl semmi zajt a szobámon kivülről pedig nem vastag a fal (tradicionális japán ház :D) A szülők és a nagyszülők (ugye eggyüttél a család) viszont aranyosak, és próbálnak engem elszórakoztatni, beszélgetni velem ilyenek. Ami nagyon király dolog az az hogy a családfő megszervezi nekem hogy lássam Tokyo-t, nem is sokára ráadásul. A szabályok tekintetében nagy felüdülés itt élni, nem egy szigorú család semmilyen tekintetben. Ennek örömére, és emléket állitva az előző családnak, ha csak tehetem állva iszok :D. Egyébként a nagymama szobájában lakom, jó kis szoba csak az a gond hogy tele van az ő cuccaival igy nemigen tudok hova pakolni sajnos :D

Ezeket gondolom a családaimról nemtudom a harmadikról való véleményem mennyire változik majd még meg.