Egy év Japánban

 Idejében megtudtam hogy lesz egy kirándulás ugye Oszakába...( este 10 körül  hogy másnap lesz jippii :D) Egy másik Rotary District cserediákjaival találkoztunk (Districtekre van felosztva a világ a nagyobb országokban több is van, Japán is ilyen, velük álltalában nem tartják a kapcsolatot a cserediákok

A lényeg az hogy meg lett szervezve elmehettem. Csakhogy összesen annyi időm volt hogy megkérdezzem mikor, hová kell menni...

Aznap senkit nem értem el igy másnap anélkül hogy tudtam volna hogyan kéne eljutni az ország másik pontjára elindultam XD. Szülőknek persze mondtam hogy majd Kyotoban találkozok egy cserediákkal csakhogy ezt nem szerveztem le :D

Úgyhogy felszálltam a Kyoto-i vonatra és próbáltam telefonálgatni. A holland lányt nem értem el. Másokat sem... Végül felhivtam egy japán lányt aki meg tudta adni a brazil srác tel számát (eddig nem volt telója). Csakhogy az út tele van alagutakkal, és a lány (mint kiderült nem tudott a találkozóról) el szeretett volna jönni. Igy amellett hogy nem tudtam én se semmit még neki kellett elmagyaráznom mi hogy van. A lényeg még mielőtt odaértem Kyotoba megkaptam Joao számát, és őt sikerült elérnem. Megkértem hogy mennjünk együtt, azonban ő nem arról az állomásról indul amelyikről én... 
Ezért úgy döntöttem elmegyek oda ahonnan ő indul. A lényeg az hogy megérkeztem hozzá, későn, igy lekéstük a vonatot amivel eredetileg menni akart volna...

Japánban szerencsére sűrűn járnak a  vonatok igy elmentünk a következővel. Az út elég bonyolult volt és az egyik helyen elfelejtettünk jegyet venni. Én magyarként persze a legroszabb megoldásokra gondoltam, rendőrök, birság bla bla. Japánban viszont nem... Amikor kiérsz a vonatból elmondod a kijáratnál levő kalaúznak hogy A: Elvesztetted a jegyed, B: Elfelejtettél jegyet venni. Megmondod honnan jöttél, megveszed a jegyed oszt csá... Ez JAPÁN... azt hiszem ennek a milyért-jén  lehet gondolkodni...

Megérkeztünk Nambába ami Oszaka legnépesebb negyede, találkoztunk a másik Rotary negyed cserediákjaival. Végigmeneteltünk a leghiresebb óriás utcákon, majd egy kajálás után egy karaoke-ben kötöttünk ki. Ezen kivül csináltunk purikulát is (speckó fényképkészitő cucc a japánok imádnak ezzel fényképeket csinálni magukról amiket aztán a méretük miatt a teelefonjukra ragaszthatnak XD(bocsesz...) http://purikura.org/ ha valakit érdekel mi ez :D itt egy kép amit mi csináltunk, kipróbáltuk hány embert tudunk bepréselni egy ilyen fülkébe )

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n673232476_1802853_8757.jpg

Jól elvoltunk,beszélgettünk láttunk hires dolgokat, megérte elmenni. Nekem ugye haza kellett mennem aznap igy elvonatoztam a város közepére és onnan egyenes járattal hazajöttem.

Képek:

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n693866011_1865990_5897.jpg

 i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n673232476_1802851_8090.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n673232476_1802844_5832.jpg

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n673232476_1758823_476.jpg

Egy életen át tartó kapcsolat alakult ki bennem... Nem tudom mi lesz velem ha el kell mennem majd innen... 

Igen, tegnap gyökeres változáson ment keresztül az életem, megjelent ugyanis az életemben Kotatsu. Első látásra megszerettem... 

i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4270019.jpg

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4270018.jpg

A beavatatlan szemlélő azt hiszi ez csak egy asztal. Nem tudja mennyire téved. Na de mi ez? Le van takarva pokróccal? Akkor ez csak nem egy asztal?? Az ember kiváncsi természetű igy ha az előbb emlitett beavatatlan szemlélő úgy dönt hogy megnézi közelebbről, netalántán még be is dugja a lábát a pokróc alá, akkor megtörténik a csoda amelytől nem fog szabadulni egy életen át (vagy mégis).

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4270020.jpg

Az egész nagyon egyszerű egy asztal aminek a lapjának az aljára egy elektromos melegitő van szerelve és a pokrócokk által közrezárt teret felmelegiti. Te meg beülsz ide és nem akarsz kijönni innen :D

Szóval mivel a családnak mint kiderült volt egy kotatsuja amit nem használt, én meg megkértem hátha be lehetne ide rakni a szobámba. Összejött, berakták ide én megaznap 5 órát ma eddig 1,5 órát ültem benne :D  Nem egy drága dolog ráadásul, de nemtudom kivitelezhető-e hazahozni egyet. Imádnám :D

 http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/P4250003.jpg

Fúú, az előző hetem, talán az eddigi legnehezebb volt!

Eldöntöttem, mivel a feketeövesek hétvégén vizsgáztak, igy én is minden nap el fogok járni edzésre. Hát ezt véghezvittem büszke is voltam magamra, csakhogy a napi 3 és fél órás tényleg kemény edzés, egy kicsit elfárasztott. Minden este 9-körül már aludtam, és a szombatot is gyakorlatilag ágyban töltöttem.

A családomat mostmár ténylegesen megismertem... Igazából nem rosszak csak nagyon más emberek. 

Nagyon szabályszeretők, és ezért egy csomó dolgot meg kellett tanulnom.(pl. ülve igyál csak, caccogni nem illik japánban, ne hagyj ételt az asztalon amit eléd raktak...)

Ha azonban végig ilyenek lennének nagyon rosszul érezném magam, szerencsémre viszont ha szabályokba nem ütköző dolog van nagyon segitőkészek (pl. busszal szeretnéksulibba járni mert befagy a seggem a biciklin :D), és ha szabály van akkor megmagyarázzák (ha tudják) a nyelvben is segitenek (természetesen a leginkább kiigazitásra szoruló dolog az udvariásságom nyelvben... XD)

Szombaton este volt egy eléggé jó élményem velük kapcsolatban: nagyon kivoltam mert a szabályokból elegem volt, és kiderült hogy a többi cserediák másnap Oszakában  találkozik, és én nem tudtam róla mivel minden nap túl fáradt voltam ahhoz hogy feljöjjek netre...

10 körül lementem hogy egyek egy rament (ugye másba nem lehet fojtani az indulatom XD) és Host Papa odajött hozzám hogy mi van. Elmeséltem neki és egyből vonatot kerestünk, pénzt készitett nekem hogy ne én fizessem a jegyet, és igy másnap elmentem Oszakába találkozni a cserediákokkal (ráadásul egy másik district diákjai is jöttek)

Erről késöbb,

Ma szünet van azért irok, délig alvás, pihi, olvasás (vettem egy angol Neverending Story-t meg egy japán gyerekmangát :D ) és irás ide. Tegnap ráadásul végre tudtam beszélni Pannával a Tokyo-ban élő magyar cserediákkal.(2 és fél órát skype-on XD) Nagyon jó lehet Tokyo-ban élni. Volt visual kei koncerten amiről én is álmodom egy ideje, minden nap vonatozik, bevásárolgat TOKYO-ban (ami nem semmi élmény lehet!!!!!!) és nagyon jól tud japánul!!! 

Ezenkivül LOST 5.ik évad Ruroni Kenshin, meg Hokuto no Ken! 

Azt hiszem egyelőre ennyi majd ha lesznek képek akkor irok Oszakáról, egyelőre nincs túl sok kép facebookon

Régen irtam...

Ennek okai vannak : Egyrészt suliban nincs immár számitógépezés (hála az égnek :D ), másrészt nem történik semmi blogra irosan izgalmas, meg beteg is vagyok kicsit.

Igazából most egy kicsit olyan életet élek a suliban, mint valami... (na kitalálja valaki ? :D ) school animében. Ez bizony nagyon király, de ez nem olyan téma amit blogon mesélnék. 

Utoljára pedig... van ez a laptop is... Annyi mindent lehet vele csinálni hogy a fene egye meg, sokszor inkább megnézek egy részt valami sorozatból, minthogy irnék. 

Egyébként jól vagyok, bejárok minden órára, tehát tanulom a nyelvet, ismerkedek emberekkel, keverem a dolgokat körülöttem, karate-zok, ennyi... nem nagyon lesz semmi a közeljövőben, de most örülök hogy kicsit középiskolás lehetek :D Havazik, ez nem rossz, viszont rajtam kivül ahogy látom, mindenki utálja a havat itt. Nincs hógolyózás, hóember ilyesmik, bár ha belegondolok jobb is, nem lenne jó, ha lenne hógolyózás... nem szivesen hógolyóznék mondjuk pár baseballossal... :D

Kéépekrőől... A fényképezőgepet elvesztettem... Vészhelyzetesen... Bevégezte, Nem hajlandó bekapcsolni. Vennem kell másikat... A vicc az hogy le sem esett... A Kyotoi incidens ennyire megviselte... kár érte..

Hátttöö megérte osztályt váltani.

Pár változás:

•  Nőnemű egyedek nagyarányban (25-5 az ő javukra hmm... :D),
•  Minden nap 1-2 óra rajzolás (ami álltalában beszélgetésbe, röhögésbe torkollik)
•  Mindenki beszélget velem, ODAJÖNNEK hozzám, van is jópár haverom 2 nap alatt
•  Korlátlan mennyiségű manga, bármilyet mondok tuti megvan vkinek
•  Még sok más is...

 Tegnap (1st day): Mivel az iskoláhhoz vezető útról eléggé kevés információm volt, igy némi kavarásnak köszönhetően kések 5 percet. Igy csak a helyemet mutatják meg és semmi más. Egyből haverkodás, szia szia, hogy hivnak ? Mit szeretsz bla,bla. Meglkepődnek hogy mit makogok én itt japánul majd (őszinte meglepetésemre) válasz, ráadásul szinte mindig megértettem azt ( még őszintébb meglepetés) szerencsére pár embert már ismerek velük csak biccentés hogy szió. A rajzolás "órán" meg rajzolgatás közben különböző témákról dumálunk, minthogy mik a kedvenc animék, és a végére (legnagyobb örömömre) eljutottunk oda, hogy az egyik csaj az SM-et szereti és nem érti mi bajom ezzel, tulajdonképpen nincs is :D

Karate 3 órán át az amúgy is stresszes, fárasztó nap után, majd teljes hullaként hazaérkezés, vacsi közben elalvás, 9-kor már fekszik alszik pozició....

Ma is király volt, duma ismerkedés, RÖHÖGÉS, nagy hangzavar, ÉÉS

Ami nagyon jólesett: Történelem órán, az eddigi legjobb töritanárral találkoztam (mondjuk nem semmi kihivás mangakáknak törit tanitani amúgysem), ez ugye abban nyilvánul meg hogy folyamatosan kommunikál az osztállyal flúgos (-nak tetteti magát) hogy felfigyeljenek a diákok rá, és sokat TUD. Meglátott meglepődött hogy megértettem amit mondott, majd szépen bemutatta az osztálynak Magyarországot, és a népvándorlásunkat Ázsiából, kiejtette a nevem, egyszóval lenyűgözött...Énis őt ugyanis épp magyar törit tanultam előző órán és örömmel nézegette a tankönyvem :D Király óra volt azt kell mondjam

Azthiszem ennyi lenne eddig ha lesz vmi fejlemény akkor erről irok majd, meg a Kyoto-i bazárnézésről is Joao-val. 

Hazajövetel után ugye egy nap szünetem volt amiben felfedeztem a "nővérem" által hazahozott gamecube (dance dance revolution IMÁDOM), és a japán excluziv játék a Final Fantasy Dissidia (PSP) rejtélyeit.

Ezután pedig elkezdődött minden bizonnyal életem legrendhagyóbb szilvesztere. Elősszöris a host motherem testvérének a házába mentünk hogy előkészitsük a szilveszteri "mochi"-t. Ez ugye egy különös rizskészitmény(?) amit egy nagy kalapáccsal kell péppé verni. Hmm... elsőre megszerettük egymást.

Közben megismerkedtem 3 japán kölökkel, jófejek voltak, japánosak, én meg próbáltam haverkodni. Elő is került utána a gamecube meg a különböző ritmusjátékok, elvoltunk. 

Azután haza és... semmi... otthon ülünk csendben a szülők el is tűnnek... Csóri egy szilveszter... 11-kor csatlakozik hozzám a nővérem, és megmagyarázza hogy ez amiatt van hogy a kisebbik lány Hollandiában van, és hogy ez az első szilveszter az új házukban (MI?? ez a ház ennyire új????) úgyhogy most kicsit szomorkás a hangulat...  Hát...Köszi... Az a lényeg hogy túléltem az éjfélt csodálatos zenékkel körülvéve melyek az ezév legjobbjaik voltak. Legtöbbjük tucatpop zene, meg pár rockosabb szám... 

Az elseje már izgisebb volt, mint kiderült ez az igazi ünnep itt, kezdve a reggeli mochievéssel (hmm. "Hát persze hogy izlik, NAAAGGYYYOOONN FINOOOM!!!") aztán egy durva ebéddel, ajándék pénzzel (itt ez a módi, nem a karácsonyi ajándék) aztán ezt elköntendő bolt támadás (1st round) a közeli shopping mallba. Ami pont ugyanolyan mint itthon, ami más az a játékterem. Tele szerencsejátékok gyerekváltozataival, ajándékhorgászókkal (egy karral plüssvackokat kell kihalászni, vajon van ennek neve magyarul?)

Másnap pedig a egész napos boltnézés Kanazawában, ami egy óriásplázában került megrendezésre. Itt ráadásul Újévkor szerencsecsomagokat lehet venni (zsákbamacska jellegű) az összes boltban.  ezek nem rossz vételek, vettem 5 pólót meg 2 hosszúujjút 7000 ft-ért, elég márkás boltban és mind nagyon király. Ami olyan japános, vagy több ezer ember vásárolt abban a plázában, a nyitástól ottvoltunk, amikoris mindenki durva rohanással ment a legjobb boltok cuccaiért. Volt egy kis játékterem itt is. 

Hát ez volt az Újévem... Furcsa volt kicsit, de abban biztos vagyok ehhez hasonló sose lesz több.

A karácsony gyorsan eltelt köszönhetően az ismerkedésnek a családdal, és a maradék időben az új laptopom kipróbálásával.

Igy gyorsan eljutottam 27.éhez amikoris Gakuenmae-be mentünk hogy egy rotex (volt cserediák) házában ottalvós bulit csapjunk.

Hát az egyik legérdekesebb dolog az egészben az odajutás kérdése volt hiszen egy rosszul megrajzolt térképpel, és 0 instrukcióval kellett eligazodnom Kyoto egyébként nem kicsi vonatállomásán.

Szerencsére seitőkészek voltak a japánok és elirányitgattak a megfelelő vonathoz, csak épp jegyem nem volt... Aztán kimentem felóra kérdezgetés jegyautómata megtallás örülés, majd ráébrredés hogy az a vonat ahova azelőtt fel akartak tenni az nem az a vonat volt amivel én akartam menni. Az a lényeg hogy csak eljutottam valahogy ahova akartam és egy gyönyörű városrészbe vittek, óriási házakkal parkkal, messzebb fákkal boritott hegyeket láttunk. Szép volt na...

Amint megérkeztem már megvolt a hangulat. A megszokott mindenk angolul beszék felállás viszont meg volt borulva... Ráadásul olyan valaki által akit nem ismertem. Egy spanyol kiscsaj folyamatosan spanyolul kiabált a mexikói Jorge-val, meg a japán exbrazil Fumikával. (spanyol, portugál megérti egymást). Hát te ki vagy gondoltam magamban, aztán jött is a válasz ő Lola aki Jorge osztálytársa és ő valami más cserediák... aztán úgy adódott hogy az este végére egész jól összebarátkoztunk :D

Nem nagyon aludtunk, aztán mássnap hullaként Joao brazil táncot akart nekünk tanitani, hát nemnagyon jött össze. Hazajövetel ami már jóval egyszerűbb volt. 

Képek:

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n1056969423_566103_8154.jpg

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n1056969423_566104_8718.jpg

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n1056969423_566111_7065.jpg

A KUTYA AKI MIATT EGÉSZ ESTE SZENVEDTEM AZ ALLERGIÁM MIATT:

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n1056969423_566120_7451.jpg

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n1056969423_566121_8166.jpg

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n1056969423_566125_9177.jpg

Karácsonyi buli: jelmezem :

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n1056969423_566125_9177.jpg

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n673232476_1635935_2941.jpg asszem ilyet is csak japánban lehet találni

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n565747252_1243802_5145.jpg

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n565747252_1243804_5773.jpg A Minni Mouse egy srác... :D

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n673232476_1635950_7896.jpg

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n673232476_1635952_8557.jpg amugy a karácsonyfa jelmez 6 éves kislányoknak készült :D

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n673232476_1635965_3571.jpg

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n849725505_5205760_7704.jpg

http://i410.photobucket.com/albums/pp187/duckman1992/n849725505_5205772_1283.jpg

Hát... annyira elfoglalt és lusta vagyok hogy nemigazán irtam... Mivel lényegesen bővebben le szeretném irni az eseményeket ezért most csak egy összefoglalót irnék hogy mik történtek mostanában:

- Karácsony után 27.én Nara megye Gakuenmae nevű városkába mentem, eljutni oda nem volt egyszerű de nagyon megérte, egy ottalvós buli volt, végre cserediákokkal, és egy új csajszival.

- Pihenés egy napot aztán Újévi készülődések, Mochi (rizstészta (?)) készités, csendes szilveszter.

- Újév ami 3 napos ünnep, ajándék, programok Kanazawa-i bevásárlótúra.

- Ma meg Kyoto, Joao-val ütköztünk, egy kis ezt meg azt vásárolni, játékterembe menni (juppi végre DDR eztem!!)

Ezeken kivül facebookról képek áthozatala, és egyéb fényképek upload-ja vár reám az elkövetkezendő napokban. (Ja meg rendszeres fültisztitás.)

Csaknem hivhatom már Karácsonyi-nak na... Onnan folytatom ahol abbahagytam, tehát haza vonattal, érkezés, örülés stb.

Ez ugye 22.e tehát az utolsó estém az első családdal amit nagyon sajnálok hiszen a legkedvesebb pót anyukám volt akit Japánban kaphattam (segitőkész, folyton dumálós, legkevésbé japános szigorú... stb. :D) Ezen szörnyű eseménynek a folyományaképpen (anyááás mekkora szóóóó XD) kölcsönös ajándékosztásban törtünk ki. kaptam tőlük kesztyűt, sapkát, meg sálat ami szerintem egy igen szép gesztus tőlük. Együtt vettük őket igy nagyon coolak (nem simán cool, JAPAN COOL cuccok)

Másnap pedig a nem várt elköszönés reggel 10 kor, és egy új otthon, új család, új nehézségű japán kezdete.

Na de kezdjük csak sorjában, fél órát felölelő pakolászás amig csak méregettük egymást, majd a nappaliban teázás (ez volt az első új/new/neu/nuevo/atarashii dolog, ilyen az előző családban nem volt), közben beszélgetés, nem igazán velem, az előző Host apámmal, akkor lepődtek meg nagyon amikor egy kérdésre én válaszoltam és nem ő mert meguntam a csendben ülést (nem mindent értettem a beszélgetésből, de nagyrészt vágtam miről volt szó)

Az egész nap kellemes beszélgetéssel telt, megmutatták a házat, beszéltek a lányaikról (egyikük Hollandiában cserediák, a másik meg most jött haza egyetemről a szünetre) mindenáron be akartak skatulyázni (azt akarnák hogy én csak A-t imádjam, B-t utáljam) mondtam nem, nekem nincs kedvenc kajám, nincs kedvenc ülőhelyem, kedvenc poharam stb. hanem általában mindent megeszek, bárhol megfelel, bármiből jólesz.

Itt született meg a fejemben a LÉNYEG: Ez egy igazi Japán, mármint JAPÁN család. Minden rendszerezett, mindent mindig ugyanúgy csinálnak. Lehet ezt szeretni, de az én életem sokkal szabadabb ennél... Viszont tényleg próbálom észbentartani az eszméletlen sok idióta szabályt. (bocsesz Off-olás vége)

A házról... Háttö kemény... Nagy a különbség az előző inkább középkategióriájú családhoz képest. A legjobb - Itt nem fázom :D, padlófűtés, légkondik segitségével nem fagyok meg a hideg téli estéken majd. Ez egy új ház és ez mindenen meglátszik, ezt fölösleges részletezni. Na de azt hogy minden autómata XD.  A budiülőke felnyitódik magától, a kád egy gombnyomással feltölti magát vizzel, TV a fürdőben, az ivóviz tisztitva jön, egy másik csapon keresztül.

Mindazonáltal nagyon aranyos emberek, érdekesek, próbálok sokat beszélgetni velük, ők is próbálnak, velem, jól telik az idő. A nyelv pedig... Mivel hozzájuk úgy érkeztem hogy már tudok valamennyire beszélni igy, rendes nyelvel beszélnek velem, nem pedig egy jelekből, és egyéb segitőeszközökkel tűzdelt japánnal. Emiatt tanulok, ha mindenigaz, sokmindent!

Mint irtam hazajött az idősebbik lány a szünetre, ő is aranyos, de (legnagyobb meglepetésemre XD) nincsenek semmilyen ferde gondolataim feléje (na jó ebbe erőteljesen közrejátszik egy spanyol csajszi :D)

Tehát érdekes, furcsa, és mindenképpen új elmény lesz itt élni, de már most hiányzik az hogy órákat dumáljak velük szótárazva meg mutogatva, vagy bárhogyan :D

Boldog Ünnepeket Mindenkinek!

Itt is Karácsony van :D Mondjuk túl nagy Karácsonyi hangulatom nincs, talán jobb is. Hiába itt a szilveszter a nagy ünnep. 

Sajnos eddig a tervezett programokból 2 nem jött össze de cserébe lett egy másik igazán érdekes!

A Karácsonyi szünet kitörése után Kenjivel találkoztam volna, ha nem sikerül olyan náthát kapnia hogy a telefonon nem ismerem fel a hangját. (Na jó azért, ebben az is közrejátszik  hogy a Japán tudásom VERY messze van a használhatótól.)

Ezután a Kyotoi Rotex party következett. Nagyon jól éreztük magunkat, én annyira hogy még be is szerveztem hogy a nap végén ne kelljen vonatoznom ottaludhassak Brazilnál (tisztes neve Joao)

Tehát:

Reggeli suhanás a Kyoto-ba majd még mielőtt kiértem volna az állomásról találkozás Joao val a véletlennek köszönhetően. Aztán szépen lassan mindannyian megérkeztünk.A Rotexekkel (volt cserediákok) elindultunk a városon keresztül az általuk kibérelt party szobába (ilyen M.O.-n nincs) . Útközben rájöttünk, hogy páran nyelvi problémáknak köszönhetően (a tájékoztató levél csak japán nyelvű volt...) nem hoztak magukkal ajándékot (és) vagy cosplayt. Én mindkettővel rendelkeztem  (a cosplayem egy kacsa alakú kalap volt :D) Akiknek hiányzott valamije Kyotoban lévén gyorsan megvették a szükséges holmikat.

A szoba szép volt, Tele volt nagy kanapékkal, előttük asztal tele snackekkel, üditővel, pizzával. Miután teleettük magunkat a cosplay verseny következett ami csak egymás szórakoztatására nem pedig elkápráztatására készült. Szóval vicces volt! :D Ezután némi ajándékcsere és fénykép várt ránk.

A móka végén visszarohantunk az állomásra elköszönni a Rotexektől, majd egy Starbucks-ban süti-kávé után, Komolyabb sayounarát vettünk egymástól

Én addig addig szervezgettem hogy ottaludhattam Joao-nál aki, mint késöbb kiderült, egy Ryokan-ban, azaz japán stilusú hotelben lakik. Vacsorára, egy étterembe vittek minket ahol a Kyotoi kajákból kaptam izelitőt. Ezekután a srác PS3-mán fél 4-ig  játszottunk XD.

Másnap kómásan vissza az állomásra, első McDonalds-os kajálás Japánban, majd egy PSP-s film vétele a vonatozásra.

Képek sajnos még nincsenek majd ha lesznek beleszerkesztem őket. A folytatás késöbb. Van ékezetem thx to Eee PC minilaptop :D