Hát hol is kezdjem.
Hát nem nagyon szeretek ebben a családban élni viszont kétségtelenül megvan a jó oldala is. Nem nagyon izgulnak miattam, (ja meg lehet állva inni XD,) tehát szabadabban vagyok mint eddig és ez új dolgok megismerését teszi lehetővé :D
Igy hát az első héten felhivtam Fernando barátomat akit egy Karaoke alkalmával ismertem meg (23, Amerikából jött angoltanár), hogy nem-e mennek valahová a hétvégén (Telitalálat volt mint késöbb kiderült). Mentek... megbeszéltük hogy akkor nála alszom aznap. Tulajdonképp eléggé szolid estét sikerült összehozni. 4 bár hajnal 6-ig, megismerkedtem Fukui szinte összes eddig ismeretlen külföldijével, bár a többségével már előtte is ismertük egymást vagy találkoztunk. Jó volt na :D
Másnap isteni ébredés reggel 8-kor, bebotorkálás a városközpontba, csak hogy rájöjjek elfelejtettem hol hagytam a biciglim... Háromnegyed órás keresés után megtaláltam majd még egy 30 perc bringázás haza...
Még aznap délután találkoztam az első családommal akik elvittek vacsorázni, beszélgettünk, és felköszöntöttek szülinapom alkalmából. Nagyon meghatódtam... Azóta is a tőlük kapott övet hordom minden nap XD (kaptam inget is)
Mivel nemtudtam mit kezdeni magammal otthon (senki sem beszél ugye) vettem magamnak egy játékot és az itteni PS3-al játszok magamba. Az a legjobb az egészben hogy itt ilyen gyerekjátékokkal játszanak, én meg megvettem az egyik legbrutálisabb játékot, és nagy hangerővel, amolyan ezt nektek kecsegeeek formában játszom.
Szülinap... Hát az csodálatos volt mitnemondjak... Felkelek direkt egész korán 9-kor köszönni, minden, kapom a szokásos gabonapelyhet, na mondom mi lesz? Semmi...
Nap közben Apuka egyszer mondja hogy boldog szülinapot, elvittek vacsorázni és ennyi.
Semmi ajándék, semmi torta, semmi... Örültem nagyon. Ezek után tudják mikor fogok bármit venni bárkinek a családban...
A következő nap pedig szerencsére elmentünk Narába, ahol azért meg lett ünnepelve az a szülinap.
Utolsó kommentek