Csaknem hivhatom már Karácsonyi-nak na... Onnan folytatom ahol abbahagytam, tehát haza vonattal, érkezés, örülés stb.

Ez ugye 22.e tehát az utolsó estém az első családdal amit nagyon sajnálok hiszen a legkedvesebb pót anyukám volt akit Japánban kaphattam (segitőkész, folyton dumálós, legkevésbé japános szigorú... stb. :D) Ezen szörnyű eseménynek a folyományaképpen (anyááás mekkora szóóóó XD) kölcsönös ajándékosztásban törtünk ki. kaptam tőlük kesztyűt, sapkát, meg sálat ami szerintem egy igen szép gesztus tőlük. Együtt vettük őket igy nagyon coolak (nem simán cool, JAPAN COOL cuccok)

Másnap pedig a nem várt elköszönés reggel 10 kor, és egy új otthon, új család, új nehézségű japán kezdete.

Na de kezdjük csak sorjában, fél órát felölelő pakolászás amig csak méregettük egymást, majd a nappaliban teázás (ez volt az első új/new/neu/nuevo/atarashii dolog, ilyen az előző családban nem volt), közben beszélgetés, nem igazán velem, az előző Host apámmal, akkor lepődtek meg nagyon amikor egy kérdésre én válaszoltam és nem ő mert meguntam a csendben ülést (nem mindent értettem a beszélgetésből, de nagyrészt vágtam miről volt szó)

Az egész nap kellemes beszélgetéssel telt, megmutatták a házat, beszéltek a lányaikról (egyikük Hollandiában cserediák, a másik meg most jött haza egyetemről a szünetre) mindenáron be akartak skatulyázni (azt akarnák hogy én csak A-t imádjam, B-t utáljam) mondtam nem, nekem nincs kedvenc kajám, nincs kedvenc ülőhelyem, kedvenc poharam stb. hanem általában mindent megeszek, bárhol megfelel, bármiből jólesz.

Itt született meg a fejemben a LÉNYEG: Ez egy igazi Japán, mármint JAPÁN család. Minden rendszerezett, mindent mindig ugyanúgy csinálnak. Lehet ezt szeretni, de az én életem sokkal szabadabb ennél... Viszont tényleg próbálom észbentartani az eszméletlen sok idióta szabályt. (bocsesz Off-olás vége)

A házról... Háttö kemény... Nagy a különbség az előző inkább középkategióriájú családhoz képest. A legjobb - Itt nem fázom :D, padlófűtés, légkondik segitségével nem fagyok meg a hideg téli estéken majd. Ez egy új ház és ez mindenen meglátszik, ezt fölösleges részletezni. Na de azt hogy minden autómata XD.  A budiülőke felnyitódik magától, a kád egy gombnyomással feltölti magát vizzel, TV a fürdőben, az ivóviz tisztitva jön, egy másik csapon keresztül.

Mindazonáltal nagyon aranyos emberek, érdekesek, próbálok sokat beszélgetni velük, ők is próbálnak, velem, jól telik az idő. A nyelv pedig... Mivel hozzájuk úgy érkeztem hogy már tudok valamennyire beszélni igy, rendes nyelvel beszélnek velem, nem pedig egy jelekből, és egyéb segitőeszközökkel tűzdelt japánnal. Emiatt tanulok, ha mindenigaz, sokmindent!

Mint irtam hazajött az idősebbik lány a szünetre, ő is aranyos, de (legnagyobb meglepetésemre XD) nincsenek semmilyen ferde gondolataim feléje (na jó ebbe erőteljesen közrejátszik egy spanyol csajszi :D)

Tehát érdekes, furcsa, és mindenképpen új elmény lesz itt élni, de már most hiányzik az hogy órákat dumáljak velük szótárazva meg mutogatva, vagy bárhogyan :D