Hát igen. Sajnos ez a hét nem épp a legjobb az ittlétem ideje alatt, hiszen sikerült egy jó kis kórságot elkapnom aminek következtében az egész hetet ágyban töltöttem... volna, ha nem gondolják épp úgy hogy ez a hét a legmegfelelőbb arra hogy fogadócsaládot váltson az ember...

 Hát akkor kezdve az elején, múlthéten elmentem Kanazawába, és nagyon sok érdekes dolgot láttam, azoonban hűvös volt és fújt a szél. Aznap még semmi problémám nem volt, de a szokásos előjelek igy utólag visszanézve megvoltak, én ugyanis olyankor kicsit mindig ingerültebb vagyok, és társasozás közben, tök rosszul fogadtam azt hogy veszitek (ami egyébként tényleg nem jellemző rám).

Másnap suli, már nem vagyok a toppon, de valami mazochista kényszernek köszönhetően ráveszem magam hogy elmenjek még karatézni is, majd ott 2 órán keresztül szenvedjek. Ekkor már kivoltam, láz, kiszáradás minden... Hazamegyek és realizálnom kellett hogy basszus nem otthon vagyok itt nem fog Anya egyből gyógyszert keresni, vagy orvoshoz vinni. Igy tehát vártam hogy hazaérjenek, kértem gyógyszert, nem volt valami hatásoss majd elmentem aludni... 

Egy órát sem sikerült aludnom, hányinger, rosszullét, láz kergetett egész éjszaka, reggelre teljesen készen voltam. Lementem a nappaliba és vártam hogy valaki felkeljen. Amikor végre felkelt az "anyuka" akkor mondtam hogy nagyon rosszul vagyok, megkérdeztem nincs-e lázam. Ugye otthon elősször megfogják az ember buksiját hogy nem forró-e. Na ez persze fizikaii kontaktus úgyhogy Japánban ilyet nem csinálnak, úgyhogy lázmérés: 38,8. Na mondom jólvan akkor asszem uzsgyi orvoshoz. El is mentünk egy 2 órával késöbb.

Na amint megérkeztünk én onnantól teljesen biztonságban éreztem magam. Eleve egy gyönyörű tiszta klinikára mentünk, hiszen a Rotary klubom vezetője egy kórház vezetője is (és vagy tulajdonosa, nem tudom biztosan) igy ők láttak el. Namost otthon mi van? Megnézik az ember torkát, a szivhangot ilyesmik, és megállapitják mi van az általános jelekből és tapasztalatból a problémát. Itt viszont azzal keezdtük hogy egy vizeletmintát kellett adnom (életembe nem adtam még) majd egy általános vizsgálat ahol többek közt megállapitották hogy ki vagyok kicsit száradva. Igy hát infúzión, belém nyomattak 500 ml folyadékot, és közben vért is vettek tőlem. Miután másfél órán keresztül áramlott a testembe az életet adó viz, az egyéb vizsgálatok is végetértek. Kiderült hogy torokgyulladásom van meg még valami más amit nem értettem meg (angolul sem, nem csak japánul). Ott helyben megkaptam a gyógyszert, és már csak a gyógyulás várt reám otthon.

Mig nem a következő reggel bejön a  szobámba a host apuka, (hálát adtam a szerencsémnek hogy az előző este titokban felhozott kaja csomagolását elrejtettem a kotatsu-ba XD) és elmondja hogy most hivott a következő család hogy 3 hónapot szeretnének velem lenni, igy most hétvégén költözöm. Kábán elmotyogtam egy miafaszomat és arra gondoltam hogy ezek se tudtak volna jobb időpontot választani. Igy hát full betegen összepakoltam, és próbáltam minél jobban lenni a váltásra (3 napom volt rá). 

Igy tegnap családot váltottam. Megcsináltuk a szobámat, beszélni csak keveset beszéltünk, én sajnos még mindig beteg vagyok igy a szobámban fekszem leginkább. Van 3 gyerek ők is biztos jófejek meg ugye az egyiküket ismerek karate által, de ilyen félősek... Annyira szivesen mentem volna azokhoz akikhez eredetileg mentem volna. Ugye ott volt két korombéli srác akikkel már összebarátkoztam... 

Na mindegy ez van, ez a család is biztos érekes lesz, sőt ha mindenigaz utazni is fogok velük, igy várom az új fejleményeket az ő ügyükben is, meg meg kellene már gyógyulni lassan. :)