Ehet szerdajan kiderult hogy a karatesok elmennek egy nagyobb 3 napos, 5 megyet magabafoglalo karateversenyre. Szerencsemre  (na jo a karates haveroknak koszonhetoen) en is veluk mehettem.

Haat, nem semmi elmeny volt! Nemsokara irok errol is de egy fontosabb dolog adodott:

A karate edzonk ausztral, igy a 2x 3 oras uton olyan dolgokrol tudtunk beszelgetni amiknek koszonhetoen sokkal jobban erzem magam.

A legfontosabbak az iskolat erintettek.

 Mar egy ideje gondolkozom azon hogy mivel tudnam ravenni az osztalytarsaimat, hogy erdekeljem oket es ezaltal beszelgethessunk, de nem megy. Mint kiderult a problema nagyon melyen gyokerezik, nem csak velem senkivel sem beszel a legtobb japan. Ez igy nagyon durvan hangzik, es sok esetben az is. Van az osztalyban egy srac akinek meg nem hallottam a hangjat (pedig egy paddal ul mellettem). Annak koszonhetoen pedig hogy nem vagyok japan, ez a jelenseg nalam csucsosodik ki. Ezzel nem tudok mit kezdeni. O angoltanar, mar tobb mint 10 eve tapasztalja ezt, es ezt o is nehezen tudja kezelni. A legrosszabb az egeszben az hogy, nem csak hogy nem kerdeznek (ami mar eleve rossz), de egyszeruen ugy tekintenek ram mintha ott se lennek. Ha kerdezek valamit sokszor nem valaszolnak, akkor sem, ha meg a nevet is mondom, hogy "Te ba'ttya ugyan monnd mar meg nekem mi a kevetkezo ora?" (japanul kerdeztem, meg csak nem is angolul).

Azt ajanlotta nekem (en is ezen gondolkodtam), hogy valtsak osztalyt. Van nehany osztaly amelyik nem kepes kommunikalni, de van olyan amelyik viszont igen. Mivel a barataim ilyen osztalyban vannak igy valtani fogok nemsokara. Emiatt remelhetoleg kiderul hogy az en osztalyom volt a kivetel.

Mindenesetre bizakodo vagyok, es bezony eddig is megprobaltam, es maradok is nyilt mert azert jottem ide hogy tanuljak, es nem pedig azert hogy napi 7 oraban csendben semmitse csinaljak!